Nürnbergi törvények néven említjük azokat a törvényeket, aminek a nemzetiszocialisták ideológiája szolgál alapul. Ezeket 1935. szeptember 15-én egyhangúan fogadta el a Reichstag. Mindössze két törvényjavaslat került tárgyalás alá, a törvény a német vér és német becsület védelméért, illetve az állampolgársági törvényt. Ebben az időben szavazták meg a birodalom hivatalos zászlaját is, de az nem tekintendő a nürnbergi törvények közé.

(Mindhárom törvényt a Reichsgesetzblatt 100. számában 1935. szeptember 16-án tették közzé.)

Törvény a német vér és német becsület védelméért

Ez a törvény megtiltotta a zsidók és a nem zsidók közti házassági kapcsolatot, illetve a házasságon kívüli nemi kapcsolatokat. Aki megszegte a törvényt fajgyalázásnak számított, és börtönbüntetés járt érte. Ha nemi kapcsolatlétesítésről volt szó, a büntetés csak a férfira vonatkozott. 1940-ben Hitler hozzáadott ehhez egy kiegészítést, miszerint nemi kapcsolatlétesítés vádjában csak a férfi vonható felelősségre, mivel a nőket szexuálisan kiskorúnak tekintette.

A törvény 3. §-a (ami 1936-ban lépett érvénybe), megtiltotta a zsidóknak, hogy 45 évnél fiatalabb német szolgálólányt alkalmazzanak, nehogy megrontsák őket.

A 4. § megtiltotta a zsidóknak a német birodalmi vagy nemzeti zászló, illetve a birodalom színeinek használatát.

1935. november 14-én a törvény első végrehajtási rendelete a következőket írta elő:

- „félzsidók” csak külön engedéllyel házasodhatnak össze németekkel, illetve „negyedzsidókkal”

- két „negyedzsidó” nem köthet házasságot

- egy „negyedzsidó” és egy német köthet házasságot az árja faj megőrzésének érdekében. Úgy gondolták, hogy a generációk során a zsidó vér eltűnik.

- tiltotta a házasságkötést németekkel a többi kisebbségi csoportnak is, pl: négerek, cigányok

Az állampolgársági törvény

Ez a törvény kimondta, hogy csak a német vagy rokon vérből származó emberek lehetnek birodalmi állampolgárok. A „keverékzsidóknak” választójogot és ideiglenes állampolgárságot adtak.

Ennek következtében a zsidók nem vállalhattak többé hivatali munkát, azoknak is távozniuk kellett 1935 végére, akik frontszolgálati munkájuk miatt eddig mentességet élveztek. Megfosztották őket a szavazójoguktól is. A további módosítások következtében zsidók nem vállalhattak ügyvédi illetve orvosi munkát sem. Végül az utolsó módosítási rendelet, amit 1941-ben adtak ki kiterjesztette ezeket  a rendelkezéseket a külföldön élő, németek által megszállt területen élő zsidókra is.

Az első rendelet meghatározta, hogy kik tekintendők zsidóknak:

- akinek legalább 3 zsidó nagyszülője volt, teljes zsidónak számított

- akinek egy zsidó szülője, vagy két zsidó nagyszülője volt, elsőfokú keverék zsidónak számított

- akinek egy zsidó nagyszülője volt, másodfokú keverék zsidónak számított.

A törvény egyik rendelete kimondta, hogy Adolf Hitler személyesen is ítélkezhetett kivételekről.