Ifjúkora

Albert korai éveiben a matematika iránt érdeklődött, pályaválasztásában közrejátszott az is, hogy apja és nagyapja is sikeres építész volt. Karlsruhéban kezdte tanulmányait, majd Münchenbe került, végül 1925-ben Berlinbe, ahol Heinrich Tessenow asszisztense lett. Tessenow nem értett egyet a nemzetiszocialista nézeteket valló NSDAP párttal, viszont az ő biztatására látogatott el egy pártgyűlésre Speer 1930ban. Speer nem igazán érdeklődött a politika felől, viszont a Hitlerrel és Goebbelssel való találkozás megtette a hatását, és egy hét múlva csatlakozott a párthoz.

A Birodalom építésze

Speer első munkája a pártfelvonulások helyszíneinek megépítésére és kivitelezése volt. 1933-ban megkapta Goebbels-től a propaganda-minisztérium felújítását, és ezzel megkezdődött karrierjének felfelé ívelése. Az elégedett propaganda miniszter elégedett volt Speer munkájával, és személyesen ajánlotta Hitlernek, aki a birodalom akkori főépítésze mellé jelölte ki. Ekkor került közeli kapcsolatba Hitlerrel, aki festőként rajongott Speer technikájáért, továbbá precizitásáért.

1934-ben meghalt Speer vetélytársa, így ő lett a birodalom egyedüli főépítésze. Hitlerrel folyamatos kapcsolatban volt, minden részletet tudott a tervekről. Speer átvette a pártrendezvények építészeti feladatait és kivitelezéseit, megkapta a birodalom építészei feladatait is.

1938-ban kapta meg legnagyobb feladatát, az Új Birodalmi Kancellária megépítését. Munkáját egy év alatt teljesíttette, amivel ismételten kivívta Hitler csodálatát.

Berlin átépítése

Hitler és Speer együtt dolgozott az új német főváros, Germania tervein. Az eredeti tervek szerint új sugárutak, diadalívek, új csatornarendszer és több nemzetiszocializmust dicsőítő emlékmű is helyet kapott volna. A kezdetben sikeresnek és közkedveltnek titulált terv azonban nem valósult meg, ugyanis a háborús költségvetés miatt nem maradt keret az átépítésre.

Fegyverkezésügyi miniszter

1942-ben meghalt dr. Fritz Todt, aki a hadsereg fegyverkezési és lőszerbeszerzéssel kapcsolatos feladatait látta el. Mindenki legnagyobb meglepetésére, helyére Albert Speer került.

Speer kihasználva remek szervezőképességét, 1944-re sikerült a német hadiipar maximális kapacitásra állítania, ehhez pedig a kényszermunkatáborokat hívta segítségül. Ebben az évben állandó bombázásoknak volt kitéve a német ipar, ennek ellenére mégis sikerült előállítani több mint 500 Tigris tankot, továbbá több ezer önjáró löveg gyártása is sikeres volt.

Fennhatósága alá tartoztak a különleges fegyverekkel kapcsolatos kutatások is, ilyen volt az atombomba, ám a kísérletek nem voltak sikeresek.

A háború vége felé egyre nagyobb ellentét alakult ki közte és Hitler között. 1944-ben informálta Goebbels-t, hogy ha Németország folytatja a háborút minden bizonnyal el fogja veszíteni azt. Ennek hatására Speer kegyvesztett lett Hitler számára, a háború legvégén már csak a Berlin elpusztítását kívánó terv ellen tiltakozott. Ennek ellenére egészen a háború végéig hűséges maradt Hitlerhez, és a legutolsó napokban is jelen volt a Führerbunkerben.

A háború után

Speer 1945-ben amerikai fogságba került. A nürnbergi per során a vádlottak padján foglalt helyet, amely alatt önmagát rövidlátónak nevezte, és a Hitlerrel való kapcsolatát az ördöggel kötött szövetségnek jellemezte. Tagadta, hogy felelős lenne a haláltáborok kidolgozásáért, állítása szerint nem is tudott a létezésükről.

A bíróság előtt elismerte bűnösségét, és 20 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Büntetését a spandaui börtönben töltötte, ahová többek között Rudolf Hess és Erich Reader is került. Börtönéveit kertészkedéssel és sétákkal töltötte.

Speer 1966. október 1-én szabadult a spandaui börtönből.

A börtönévek után

A nürnbergi per alatt egyértelműen bánta bűneit, szabadulása után vagyona számottevő részét zsidó alapítványoknak ajánlotta. Haláláig visszaemlékezéseiről írt, ebből két könyve világszerte ismert lett: Hiter bizalmasa voltam (Erinnerungen), valamint a Spandaui börtönnapló. Könyveiben írt az NSDAP működéséről, valamint saját szerepét is taglalta. Ezen könyvek azonban nem kifejezetten életrajzi könyvek, ugyanis azt mutatják be, hogy hogyan szippantott be a náci ideológia egy tehetséges, feltörekvő, fiatal művészt.

1981. szeptember 1-én halt meg, agyvérzésben, pontosan 42 évvel a második világháború kitörése után.

Magánélete

Feleségétől 6 gyermeke született, négy fia és két lánya. Közülük Hilda alapítványt működtet, Marget fotógráfus lett (aki apjával annak szabadulása után megszakította a kapcsolatot), Arnold orvos lett, Albert fia pedig építész (őt kérték fel a pekingi olimpiarendezési terveinek elkészítésére is). Speer szabadulása után szétesett a család, felesége elvált tőle.

Speer a táborok tervezője

Egyes feltételezések szerint Albert Speer tervezte meg a koncentrációs táborok elhelyezkedését és az ő tervei alapján építették fel őket. Ezeket azonban a legtöbb kutató cáfolja, ugyanis egyetlen egy dokumentum utal arra, hogy Speernek bármiféle köze lenne a táborokhoz: Hitler megkérte, hogy tervezzen egy munkatábort, ezzel a gazdaságot akarta fellendíteni.