Előzmények

A Reichstag felgyújtása után a nemzetiszocialisták mindent megtettek annak érdekében, hogy felszámoljanak politikai ellenfeleikkel. Letartóztatták őket, és úgynevezett „vad táborokba” szállították őket, ahol vagy SA, vagy SS katonák, vagy pedig a belügyminisztérium felelt a rendért. A Dancau-i táboron kívül minden más vad tábort bezártak a második világháború kitörése előtt.

Története

1933 márciusában Himmler elrendelte egy koncentrációs tábor felépítését Dachaunál. A tábort 5000 fő befogadására tervezték. Ez év májusában megjelent az első táborrend, ami többek között azt tartalmazta, hogy a táborvezető szava szent és sérthetetlen, ugyanakkor halálos ítéletet is szabhat ki. Júniustól az SS átvette a tábor rendfenntartási pozícióit, és a táborparancsnok Theodor Eicke lett. Eicke arra törekedett szolgálati ideje alatt, hogy a tábort minél jobban elzárja a külvilágtól, ami természetesen sikerült is neki.

A kezdeti hónapokban inkább politikai ellenfelek kerültek a táborba, kommunisták, liberálisok, szociáldemokraták, valamint szakszervezeti tagok. A közel 100 tábor működése megriasztotta a lakosságot, és félelmet keltett bennük, ezért a propaganda megpróbálta árnyalni az ottani kegyetlenségeket, és egy olyan cikket publikáltak, amit jól öltözött foglyok képei díszítettek.

1933 októberében jelent meg a második táborrend, ami sokkal szigorúbb volt elődjénél. Bevezették az őrségi kötelességet, ami azt jelentette, hogy le kellett lőni azt a rabot, aki szökni próbált, kötelező volt a fegyver használata a konfliktusok elsimítására, továbbá a halálbüntetéseket minden előzetes tárgyalás nélkül hajtották végre.

(1933 - első deportálás)

1935-től kezdve nem csak politikai foglyok, de közönséges bűnözők is kerültek a táborba. Ebben az időben kezdődött meg az antiszemitizmus erősödése, és a zsidók, romák, homoszexuálisak letartóztatása.

1936-ban minden olyan embert bezártak, aki nem felelt meg a náci ideológiai elképzeléseknek. Az év végén megjelent egy tudósítás a tábor nevelői hatásáról, bemutatta a munkaterápia hatását (kényszermunka), továbbá a kijavíthatatlan genetikai hibákra is felhívta a figyelmet.

A terror új fázisa a világháború kitörése után jelent meg. A háború első éveiben a meghódított területekről is kényszermunka táborokba szállították az embereket, ugyanis szükség volt a hadiipar számára a munkaerőre. 1941-ben elrendelték a nem munkaképes, tehát idős, beteg, túl fiatal foglyok azonnali megsemmisítését. Megkezdődtek az emberkísérletek: malária elleni védőszer, továbbá tanulmányozták az ember reakcióját a szélsőséges változásokra (pl: kihűlés).

(1938 - sorakozó)

1942-ben minden zsidó foglyot Auschwitz-ba deportáltak, ugyanis elrendelték a német táborok zsidómentességét. Ebben az évben több alkalommal is propaganda filmeket vetítettek, amin persze a német hadsereg sikerei voltak láthatók.

1944 őszén a tábor túlzsúfolódott, az 50 fő számára tervezett barakkokban közel 500 személy nyomorgott. Ahogy a vörös hadsereg egyre jobban nyomult előre megnőtt a szovjet tisztek kivégzése is, továbbá a folyamatos járványok miatt emelkedett a halálozási ráta. A kitörő tífuszjárványban évente több ezer ember vesztette életét.

1945-ben amerikai hadseregek felszabadították a tábort, ám addigra szinte csak SS tisztek maradtak, maroknyi fogollyal. A szövetségesek a volt koncentrációs tábor helyén felállítottak egy gyűjtőtábort, ahol a dachaui-per során bűnösnek ítélt nácikat őrizték.

(A felszabadítás után)

Felépítése, szerkezete

A főtábort a vasút mentén hozták létre, ami 6 szektorból állt: fogolyterület, SS terület, gyógynövény ültetvény, lőtér, temető és sírhelyek.

A fogolyterület képezte a tábor legnagyobb részét a 34 barakkból. A viszonylag jól felszerelt barakkok adtak otthont a táborban raboskodó foglyoknak. Az SS területeken éltek a tábor rendjéért felelő tisztek, továbbá a krematóriumokat is ezen a területen húzták fel. Az első dachaui krematóriumot 1941-ben építették meg, továbbá a későbbiekben itt képezték ki a táborokba szánt SS tiszteket is, ugyanis a dachaui tábor volt az összes később létrejött tábor mintája.

(Himmler látogatása egy SS tiszti kiképzés során)

Halálozási szám

A dachaui koncentrációs táborban elhunytak száma a mai napig bizonytalan, ugyanis nem lehet konkrét számot mondani, ugyanis az SS nem regisztrálta az összes kivégzést és halálozást. Egy kutatás szerint a halálesetek száma 42.000 köré tehető.

Híres foglyok

Összesen több mint 200.000 embert deportáltak a táborba. Voltak köztük szép számmal politikai tisztviselőt, polgármesterek, ismert zenészek, írók, költők, valamint egyházi tisztviselők is.

Politikusok közül több ausztriai tisztségviselő is a tábor falai mögé került, de ilyen volt például Gábori György is, aki magyar szociáldemokrata volt. Magyarországról deportálták még Pfeiffer Izsákot (rabbi, költő) és Gáti Ödönt is (szakszervezeti vezető.) 

(Emléktábla a halottak tiszteletére)