Két évvel az után, hogy Németország megrendezte a berlini olimpiát (1936), sokadik alkalommal szegte meg az 1919-ben aláírt versailles-i béke pontjait. A német nép számára a békediktátumok rendkívül szigorúak voltak, és Hitler 1933-as hatalomátvétele után egyértelműen azok eltörlését sürgették. Hitler egyik legfontosabb célja az volt, hogy egyesítse a német nyelvű embereket, tehát Németországot és Ausztriát, Hitler szülőországát. Ezen elhatározás kezdeti lépése az volt, hogy 1933-ban Németország kilépett a Népszövetségből, 35-ben bevezették az általános hadkötelezettséget, 36-ban pedig visszafoglalták a franciák által megszállt Rajna-menti vidéket. Ezek mind a békeszerződés megszegését jelentették, ám egyik sem volt olyan mérvadó, mint az Anschluss.

Népszavazási kísérlet

(Tervezet szavazati cédula)

Hitler nyomására Ausztria szövetségi kancellárja népszavazás alá bocsátotta Ausztria függetlenségének kérdését. Ezzel a cél az volt, hogy látszólag fenntartsák a két ország közti jó kapcsolatot, ám az akkori osztrák vezető nem szimpatizált a nácikkal, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy a szavazás eredménye a függetlenedés legyen. A korhatárt 24 éves korra tette, ezzel próbálta kizárni a nácizmussal szimpatizáló fiatalságot.

Mégis, a vezetőség aggódott, hogy a szavazás több probléma forrása lehet, mint megoldása. Benito Mussolini szerint ha a szavazás eredménye a függetlenedés lenne, Hitler nem fogadná el, és leigázná az országot, márpedig annak nem lenne sok értelme. Mussolinival ellentétben a franciák teljes mértékben támogatták a népszavazást, ugyanis nem számoltak azzal, hogy Hitler erőszakkal is képes megszerezni az országot. Az osztrák vezető minden intő tanács ellenére kiírta a népszavazást, amit 1938. március 13-ára időzítettek.

(Hitler bevonul Bécsbe)

Az Anschluss – 1938. március 12-13.

Hitler a népszavazási kísérletet egyértelműen egy korábbi német-osztrák megállapodás megsértésének tekintett, ezért kapcsolatba lépett azt osztrák belügyminiszterrel, akivel meglepő mód jó kapcsolatot ápolt. Az osztrák vezető lehetőséget kapott arra, hogy visszavonja a népszavazást, amit először elutasított, majd amikor hírül adták neki, hogy a német csapatok felsorakoztak a határ mellett mégis visszavonta. A berlini kormány ekkor már nem elégedett meg ezzel, és egyenesen az osztrák kancellár lemondását követelték.

Német nyomásra ez meg is történt, és a korábbi belügyminiszter, Arthur Seyß-Inquart lett. Március 12-én bejelentették az új osztrák nemzetiszocialista kormány kinevezését, továbbá ezen a napon a német hadsereg, a Wehrmacht bevonult Ausztriába. Hitler úgy foglalta el az országot, hogy semmilyen fegyveres konfliktusra nem került sor, sőt, az osztrákok még örültek is nekik. Március 13-án elfogadásra került a törvény, ami egyesítette Ausztriát Németországgal.

Hitler hiába szegte meg ismét a versailles-i béke egyik pontját, sem francia sem angol oldalról nem történt különösebb reakció a történtekre.

(Osztrák polgárok ujjonganak a német katonák láttán)

(Osztrák katonák felesküdnek Hitlerre)