Az első világháború utáni Németországban nagy politikai szerepet töltöttek be a sörházak. Több sörözőben politika egyletek működtek, munkásszövetségek és szakszervezetek alakultak, a társadalmi élet központjaivá váltak. Adolf Hitler 1919-ben az egyik ilyen sörözőben csatlakozott a frissen alapított Német Munkáspártba. Miután Hitler a párt vezetői pozíciójába került, az első tömeggyűlést 1920-ban tartotta meg a Hofbräuhaus sörözőben közel 2000 fővel. Ezen a gyűlésen kapta a párt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, tehát az NSDAP nevet.

Előzmények

Hitler hatalomra jutásával megjelentek a náci párt eszméi is, miszerint semmibe vették a versailles-i békeszerződés feltételeit, továbbá a francia megszállókat is ki akarták űzni az országból, elsősorban a Ruhr-vidékről. Az ott élő németek passzív ellenállásba kezdtek a megszállókkal szemben, tüntetni és sztrájkolni kezdtek, amik akadályozták a nehézipar működését, és felgyorsították az infláció kialakulását. A helyzet pattanásig feszült, egy országos sztrájk és tüntetéssorozat alakult ki, ami egy kormányváltást eredményezett. Az új kormány belátta, hogy a passzív ellenállás nem ér semmit, ezért nemes egyszerűséggel betiltották azt, tehát megtiltották a németeknek, hogy lázadjanak az elnyomókkal szemben. Ezt a határozatot minden vezető aláírta, elősegítette a német-francia viszony rendeződését, viszont kivívta magának a náci párt ellenszenvét is.

(NSDAP-gyűlés a Bürgerbräukellerben 1923-ban)

1923 novemberében a Bajor Néppárt politikusai nyíltan bírálták az új koalíciós kormány vezetőjének, Gustav Stresamann külpolitikáját, továbbá támogatták a polgárháborúra uszító Hitlert. A náci párt propaganda lapja az októberi számában arra kérte a népet, hogy lázadjon fel a birodalmi kormány ellen. Hitler október 30-án tartott beszédet a Krone-cirkusz épületében, ahol nyíltan kijelentette, hogy a náci párt elsődleges célje a weimari köztársaság megbuktatása, a diktatúra bevezetése és a versailles-i békeszerződés minden pontjának tagadása. A zsúfolásig telt épületben 5000 ember fejezte ki egyetértését a párttal és Hitlerrel. A puccs megszervezése elkezdődött.

November 5-én a kormány a birodalmi kormány országos figyelmeztetést adott ki, amelyben figyelmeztette a népet a szélsőjobboldali puccs veszélyére. A kiáltvány tartalmazta, hogy a köztársaság felkészült a visszaverésre, részletezte a rendelkezésükre álló rendőrséget is. Hitler ezzel szemben viszont úgy érezte, hogy ha nem cselekszik, elpártolnak tőle. Ezért maga mellé állította Ludendorff-ot, akit a németek az első világháborúban való részvételéért és sikereiért nemzeti hősnek tartottak.

November 7-én Hitler, Ludendorff és több lelkes, magas pozícióval rendelkező ember már a puccs konkrét terveit ültek össze megtárgyalni. Hitler elképzelése az volt, hogy a puccsot nyilvánosság előtt hajtják végre, és olyan együttműködésre kényszeríti a köztársaság vezetőit, amiből már nem tudnak újra a hatalom élére kerülni. Ezután merült fel az erőszak ötlete, az emberrablás. Sokáig tárgyalták a felvetést, végül Hitler kizárta, túl kockázatosnak találta. Végül Hitler előállt egy alternatív javaslattal, megtervezték a következő napon a sörházban másnap bekövetkező akció lépéseit és katonai tervet készítettek a város főbb stratégiai pontjainak elfoglalására.

A sörpuccs

A Bürgerbräukeller München egyik legnagyobb és legelegánsabb sörcsarnoka volt, ami 5000 ember befogadására volt képes. A novemberi forradalom 5. évfordulójára egy neves ceremóniát rendeztek, amire a köztársaság három vezetője is ellátogatott. Szinte az egész vezetőség jelen volt az eseményen.

(SA osztag a sörpuccs alatt)

November 8-án, este 8 órakor Hitler néhány emberével bevonult az épületbe, és feltűnés nélkül sörözni kezdtek. Előtte megtisztította a terepet a hamarosan érkező SA katonák számára, ugyanis a vezetőség által kivezérelt közel 80 fős rendőr ügyeletese, Wilhelm Frick, Hitler embere volt. Nem sokkal később, fél 9-kor SA katonákkal teli furgonok futottak be a sörcsarnok elé. A fegyverrel felszerelt katonák a maroknyi rendőrt beterelték az épületbe. Pár perccel fél kilenc után Hitler kinyittatta a főterem (ahol beszédet tartottak a vezetők) ajtaját, és felfegyverzett rohamosztagosokkal bevonult. Hitler megcélozta az emelvényt, ezalatt a hangzavart pisztolylövésekkel próbálták megállítani, végül Hitler csendesítette le a felháborodott tömeget.

„Bejelentem a bajor kormány leváltását! A birodalmi kormány leváltását!”

Hitler megkérte a három birodalmi vezetőt, hogy menjenek át vele a főterem melletti terembe, amit ők már előre berendeztek. Hitlernek látszólag sikerült meggyőznie a vezetőket, viszont ők csak a látszat kedvéért bólintottak rá a kormány leváltatására. Ezután Hitler visszatért az emelvényre, és beszédet mondott.  „A holnapi napon vagy győz a német nemzeti forradalom, vagy halottak vagyunk. Más lehetőség nincs!” Beszédével sikerült a hangzavart maga mellé állítania, és a bent lévők hangos éljenzéssel értettek egyet Hitlerrel. Fél 10-kor végre megérkezett Ludendorff, aki részvételével az utolsó kétkedést is megszűntette. A vezetők részéről a színjáték tovább folytatódott, egyikőjük beleegyezett egy lemondó beszédbe is.

A puccs elleni védekezést Danner tábornok vette kézbe. Amint lehetősége volt értesítette a közelben állomásozó egységeket, és mozgósította a helyi erőket. A nácik akadályba ütköztek, ugyanis a gyors híradásnak köszönhetően két egységnek nem sikerült fegyverhez jutnia, ugyanis az ott gyakorló katonák felkészülten várták őket. Mikor Hitlerhez jutottak a hírek eldöntötte, hogy saját maga intézi el a fegyverkérdést. Eközben a sörcsarnokban fél 10 magasságában Ludendorff hazaküldte az ott állomásozó tiszteket, ám ezzel az est legnagyobb taktikai hibáját követte el, ugyanis a három birodalmi vezető is elhagyta az épületet.

(A Marienplatz november 9.-én)

Mindezek ellenére 1923. november 9-én a pénteki hétköznapjukat kezdő müncheni polgárok és munkások egy győztes nemzetiszocialista hatalomátvétel képével szembesülhettek. A várost elárasztották náci plakátokkal. Pár órával később viszont megkezdődtek a visszafoglaló események a rendőri erők fellépésével. Hitler ellenezte, viszont Ludendorff az SA katonákkal bevonult Berlin belvárosába. Ezzel kezdetét vette a nácik által szervezett menet. Itt találkozott össze a két felfegyverzett erő, és egy lövés következtében sortűz keletkezett. Ennek következménye 14 halott, és számos sebesült lett. Hitler válla kificamodott és a téren maradt, Ludendorff viszont megadta magát a rendőröknek.

A megsebesült Hitlert egy ott állomásozó egészségügyi kocsival mentették ki és elszállították Münchenből. Idő közben Röhm, az SA vezére is megadta magát. A leverés után több puccsista csoport Ausztriába menekült, vagy elrejtőzött. Végül a sörházban állomásozó katonák november 9.-én délután 2 órakor adták meg magukat. Hitler teljesen összeomolva érkezett meg egy ismerősének házába, hogy menedéket találjon magának. Ezt megakadályozva november 11-én Belleville főhadnagy tíz fős egységével letartóztatta Hitlert. A Hitler elleni vád legfontosabb pontja az volt, amikor a magáncellába zárt férfit egy pszichológus hagyta beszélni, majd felidézte a hallottakat. Tekintve, hogy a puccsot megelőző időszakokban lázadások voltak, új törvényeket vezettek be, miszerint a hazaárulás halálbüntetéssel jár, viszont Hitlert nem ítélték halálra. A per végén Hitlert 5 év börtönre ítélték, Ludendorffot felmentették a vádak alól, Röhm szabadon távozhatott.

Tekintve, hogy a puccs során csak a sörházat sikerült elfoglalniuk, sörpuccsként maradt fenn az esemény.