Az első hatalomszerzési kísérlet

(Akik részt vettek a müncheni sörpuccsban balról jobbra: Heinz Pernet, Frederich Weber, Wilhelm Frick, Hermann Kreibel, Erich Ludenforff, Adolf Hitler, Wilhelm Brückner, Ernst Röhm, Robert Wagner)

A nácik részéről az első komolyabb hatalom átvételi kísérlet 1923. november 8.-án történt, ami a müncheni sörpuccs volt. Ezen a napon a bajor kormány tagjai egy gyűlést tartottak a gyárasokkal egy müncheni sörgyárban, amikor a rohamosztagosok és élükön Adolf Hitler berontott az épületbe és túszul ejtette a bent lévőket. Másnap megrohamozták München legnagyobb katonai állomását, ahol katonai puccsal akarták megszerezni a térség feletti irányítást, ám a túlerőben lévő kormánycsapatok könnyen leverték a felkelést. Hitlert és társait azonnal letartóztatták, majd a három hetes persort követve Hitlert hazaárulás vádjában 5 év börtönre ítélték. Büntetését a landsbergi erődben töltötte. Egyes források szerint nagyon kényelmes élete volt a börtönben, látogatókat fogadhatott, kimehetett sétálni az udvarba, és bőséges élelmet is kapott. Az 5 évből mindössze 1 évet (1923 novemberétől 1924 decemberéig). Ez alatt az egy év alatt diktálta le Rudolf Hessnek a Mein Kampf című könyvének szövegét. A mű két részből áll, az első Hitler életét és a pártot mutatja be, a második Nemzetiszocialista Párt eszméit, szabályait és az ismert köszönést részletezi.

A párt megerősödése

Miután Hitler kiszabadult 1924 decemberében a börtönből a pártja a szétesés szélén állt. 1925-re rájött, hogy ha vissza akarja szerezni a vezető pozícióját, három fontos lépé áll előtte. Elsőként a pénzszerzés, másodszor egy hozzá hűséges katonai szervezet létrehozása (ugyanis nem bízott az SA-ban), végül pedig a párton belüli tisztogatás. A munkálatoknak egyből neki is látott, és 1925-26 között kapcsolatokat épített ki a Ruhr-vidéki nagyiparosokkal, akik a kommunistáktól tartva, Hitler védelméért cserébe támogatták a pártot anyagilag. Megkezdte a párton belüli tisztogatást is, és a hozzá hűséges embereket nevezte ki a párt vezetői pozícióira. 1925-ben létrehozta a Schutzstaffelt (védőosztag), tehát az SS-t, ami papíron testőrségként szerepelt, ám az SA-t kívánta helyettesíteni.

Hitler és a náci párt hatalomra jutása

Hitler számára a nagy áttörés lehetősége az 1929-es világválság idején érkezett el. Az ekkor elszegényedett, munkanélkülivé váló polgárság egyetlen reménye lett a Hitler által hirdetett munkahelyteremtés. Ennek köszönhetően az 1930-as választáson 18,3%-os eredményt értek el, így 107 képviselő kapott helyet a Reichstagban, ezzel a második legnagyobb parlamenti párttá váltak.

(Demonstráció a nácik mellett 1930-ban - az első táblán "Az utca a miénk!" felirat olvasható)

A népszerűségük növekedésének több oka is volt. Hitler elsőként a háborús veteránok, német parasztok, középosztálybeliek és kispolgárok támogatására apellált, ugyanis ők voltak a gazdasági válság legnagyobb elszenvedői. Hitler beszédeiben gazdasági-társadalmi felemelkedést ígért a kispolgári tömegeknek, marxistáktól mentes kapitalizmust a gazdagoknak, végül pedig nemzeti dicsőségek a szegényeknek. Emellett Hitler azt is pontosan megjelölte, hogy minek, pontosabban kiknek köszönhető Németország hanyatlása, ezek szerinte a zsidók, a kommunisták és a nyugati nagyhatalmakat.

Hatalmon

Ezeknek a lépéseknek köszönhetően az 1932-es választásokon a párt megszerezte a szavazatok 37,4%-át, így 230 képviselői helyet szerzett, amivel a legnagyobb párttá nőtte ki magát. Fél évvel később, 1933 januárjában Hitler lett Németország kancellárja. Ezután Hitler a párt tagjainak osztotta ki a legfőbb pozíciókat, így lett Joseph Goebbels a propagandaminiszter, Wilhelm Frick a belügyminiszter és Hermann Göring a porosz miniszterelnök.

(SS katonák menetelnek egy konferenciára 1933-ban)

Hitler félt attól, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Hindenburg által jóváírt következő évi választás megváltoztatja az eredményeket, ezért megtette a megfelelő előkészületeket. 1933. február 27-én ismeretlen okokból kifolyólag leégett Németország parlamenti épülete, a Reichstag. A gyújtogató egy kommunista fiatal fiú volt, ám egyes felvetések szerint a nácik hajtották végre a műveletet, és egyszerűen rákenték a kommunistákra. Hitler a válságos időszakot kihasználva megfosztotta a kommunista vezetőket hatalmi pozíciójuktól. A kommunisták által megfélemlített németek a következő évi választás során (1933. március 5-én) 43,9%-os szavazati arányban a nácik diadalmaskodtak. A nagy győzelmet kihasználva Hitler megszavaztatta a Felhatalmazási Törvényt, ami annyit tesz, hogy Németország kancellárja a parlament beleegyezése nélkül is hozhat törvényeket, ezzel diktátori hatalmat adva Hitler kezébe. Ezzel tehát feleslegessé vált a parlament és a pártok.

Ezek után olyan rendeleteket adott ki, amik megtiltották más párt és szervezet létezését az országban. Hindenburg 1934-es halála után Hitler nem új miniszterelnöki választást írt ki, hanem egy új törvényt adott ki, amelyben összevonta a kancellári és a miniszterelnöki hatásköröket, ezzel teljhatalmat biztosított magának. Ezek után Hitler elrendelte, hogy a hadsereg minden egyes tagjának esküt kell tennie Hitler személye iránti hűségre.

Igaz, Hitler már 1933-ban megszerezte vezetői szerepét, ám még mindig félt attól, hogy Ernst Röhm és az általa vezetett SA fellázad ellene. Emellett félt attól, hogy az inkább szocialista nézeteket képviselő Röhm miatt a párt kettészakadhat. Az SA elleni nagy tisztogatásra végül 1934. június 29-30-ára virradó éjszaka történt, a hosszú kések éjszakáján. A mozgalom alatt 130 SA tisztet végeztek ki, továbbá letartóztatták Ernst Röhmöt is, akit később szintén kivégeztek.

Hitler hatalomra kerülésével a nemzetiszocializmus által képviselt eszmék a leendő Német Birodalom fő ideológiái lettek, illetve nemzeti célkitűzéssé vált ezek megvalósítása.