Ernst Röhm 1887. november 28-án született Münchenben egy bajor kispolgári család harmadik gyermekeként. Miután 1906-ban megszerezte az érettségijét belépett a német hadseregbe. Katonai pályafutását a 10. bajor gyalogsági ezredben kezdte meg, majd 1908-ban hadnaggyá léptették elő. Az első világháború alatt Flandriában és Franciaországban harcolt, ám 1914-ben egy repeszgránát súlyosan megsebesítette. Arca eltorzult, és a műtéti beavatkozás után sem sikerült helyrehozni. Ezt követően visszatért a frontra, ahol ezután még kétszer megsebesült – második alkalommal a verduni csatában. 1916-ban megkapta a Vaskeresztet, majd egy év múlva századossá léptették elő.

Az első világháború után ’18-ban elkapta a spanyolnáthát, ami hosszú időre ágynak döntötte. Felépülése után a Szabadcsapotok egyik alakulatának lett tagja. Miután a hadsereg felfegyverezte őket, háborút vívtak a kommunistákkal szemben Bajorországban, továbbá az ő nevükhöz fűződik a Bajor Köztársaság megdöntése is. Röhm gyorsan lépdelt felfelé a ranglistán, 1920-ban vezető tisztséget töltött be a München Hazafias Szövetségei szervezetben.

A nemzetiszocialista német munkáspárt

Röhm 1919-ben találkozott először Adolf Hitlerrel, akivel közeli barátságot alakítottak ki. Hitlerrel egy évben csatlakozott a párthoz, továbbá a párt átszervezésében is segédkezett 1920-ban. Szerepe kiemelkedő volt a párt számára, ugyanis hozzáférése volt a hadsereg pénzéhez, amivel támogatta a mozgalmat. Emellett jó kapcsolatot ápolt a fegyveres erőkkel, és képes volt nagy mennyiségű kézifegyver előteremtésére: 1920-ra akkora mennyiségben halmozta fel a fegyvereket, hogy megkapta a „géppuskakirály” becenevet.

A Sturmabteilung, az az SA az 1920-as évek elején alakult meg Röhm kezdeményezésével, mint a nemzetiszocialista párt teremvédő egysége, ami nem riadt vissza a kommunistáktól való összecsapásoktól sem. A bajor hadsereg támogatásának köszönhetően az SA sem utánpótlásba, sem felszerelésből nem szenvedett hiányt.

(Hitler és Röhm 1933-ban)

Röhm részt vett az 1923. november 8-án megrendezett müncheni sörpuccson, ahol egy félkatonai egységet vezetett. Átmenetileg sikerült megszállnia a hadügyminisztérium épületét, ám a helyi rendőrség visszaverte őket. Hitlerrel és Erich Ludendorffal együtt 1924-ben perbe fogták, és egy év három hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Mivel büntetése nem letöltendő volt, az NSDAP vezetése az ő kezébe került. Emellett még 1924-ben a Német Népi Szabadságpárt képviselőjének választották a Reichstagban.

A sörpuccs leverése után betiltották a nemzetiszocialista pártot és az SA-t is, így Röhm hozzálátott egy, az SA-t fedő szervezet megszervezéséhez, a Frontbann-hoz. Hitler eleinte támogatta a kezdeményezést, ám tudta, hogy a régi agresszív stratégiához való visszatérés értelmetlen, ezért 1924-ben az SA kilépett a Frontbann fennhatósága alól. Ezek után Hitler az SA-t megpróbálta propagandaszervezetté alakítani, ám ezzel az elképzeléssel Röhm nem szimpatizált, ezért 1925-ben összevesztek, majd Röhm lemondott a pártban kapott szerepeitől, majd később a pártból is kilépett.

1928-ban Bolíviába költözött, ugyanis ajánlatott kapott a hadseregtől, amiben megkérték, hogy legyen a katonai tanácsadójuk. 1929-ben megjelent az önéletrajza, ami az „Egy áruló története” címet kapta. Az 1930-as forradalom után azonban kénytelen volt Németországba menekülni. Egy évvel később megkapta Hitler üzenetét, amiben arra kérte, hogy vegye át ismét az SA vezetését.

Az SA vezetőjeként

Miután visszakapta a szervezet vezetését, szervező munkálatokba kezdtek, amik rendkívül eredményesek voltak: ugyanis az 1931-ben 80.000 főt számláló SA még abban az évben elérte a 260.000-res létszámot, 33-ban ez a szám kétmillióra nőtt, végül 1934-ben 4,6 millióra nőtte ki magát a szervezet. Ezekben az években Röhm ismét barátságba került Hitlerrel. Hitler még azt is megengedte neki, hogy tegezze, ám ezt csak nagyon kevés embernek szabadott.

Az 1933-as hatalomátvétel után Röhm tárca nélküli miniszter és bajor államminiszter lett, ezzel eljutva hatalmi csúcsára. Az SA szerepe óriásira nőtt, és szabadságot kapott a politikai ellenfeleivel szemben, rögtönzött táborokat és börtönöket hoztak létre, ahol elsősorban szocialistákat, kommunistákat és zsidókat tartottak fogva. A szervezetbeli tagok viselkedése  1933 nyarára felháborodást váltott ki az NSDAP tagjainak szemében. Röhm legújabb célja az lett, hogy az SA bekebelezze a mindössze 100.000 fős német hadsereget, a Wehrmactot, és az SA vegye át annak szerepét. Hitler teljes mértékben ellenezte ezt a törekvést, és 1934-ben arra kényszerítette Röhm-öt, hogy aláírjon egy szerződést, miszerint az SA nem lesz katonai erő. Röhm azonban nem tartotta be az egyezséget, és pár hónappal a szerződés után kijelentette, hogy „Az SA a nemzetiszocialista forradalom!”.

Ezalatt egyre nőtt az ellentét Hitler és Röhm között: Hitler a vagyonos réteg segítségével akarta újra felfegyverezni Németországot, Röhm pedig a gyárak államosítása mellett állt, és teljes mértékben elvetette a kapitalista rendszert.

(Ernst Röhm középen, néhány SA taggal)

A hosszú kések éjszakája

Hitler egyre jobban félt Röhmtől, és a hozzá hűséges, óriási embertömegtől, akik könnyedén megfoszthatták volna Hitlert vezetői szerepétől. A belső körökben elterjedt egy hír, miszerint a franciák 12 millió frankot hajlandók fizetni Röhm-nek azért, hogy eltávolítsa Hitlert, ám ez hazugság volt. Hitler egy alkalommal több órán át tanácskozott Röhmmel, akivel közölte, hogy tud a „nacionálbolsevita” hatalom átvételi terveiről, a férfi azonban tagadta ezeket a vádakat, de ezek csak még jobban biztosították Hitlert arról, hogy komoly fenyegetést jelent számára az SA. Több bejelentés is érkezett Röhmre, illetve az SA munkásságára, ezért Hitler úgy döntött, hogy 1934 június 30-án szermélyesen őrizetbe vette az SA vezetőjét és vezérkarát a München melletti Bad Wiessee üdülővárosában. Előtte nap, 39-én Himmler hamis információkkal látta el Hitlert, miszerint a csapatok készek a hatalomátvétel megkísérlésére, ezért Hitler gyorsan és kíméletlenül csapott le. A hajnali órákban Hitler és az SS pisztollyal a kezükben, berontottak Röhm szállására és letartóztatták őt, aki ezután haláláig börtönbe került. Hitler szeretett volna megkegyelmezni a közös múltra való tekintettel, ám Himmler ismét meggyőzte Hitlert, hogy vessen véget a férfi életének. Az fogvatartottak közül egyedül Röhm kapott lehetőséget az öngyilkosságra, ugyanis két SS tiszt egy megtöltött fegyvert hagyott nála, ám miután a vezető nem végzett magával, a tisztek pár perccel később saját maguk vetettek véget Röhm életének 1934. július 1-jén.

Magánélete

Röhm homoszexuális beállítottsága nyílt titok volt a korban. Egy alkalommal 1925-ben megvádolt egy 17 éves meleg fiút a bőröndjének ellopásával, később kiderült, hogy szexuális együttlétre akarta rávenni a fiatal fiút. 1932. március 7-én nyilvánosságra került három állítólagos levele a 28-29-es évekből, amikben azt írta le, hogy mennyire hiányzik neki a férfiak társasága. Ezután a lapok átvették a hírt, és teljes mértékben elítélték Röhmöt.

Emellett többen panaszkodtak Hitlernek arról, hogy több homoszexuális található az SA egységein belül, így például a helyettese is meleg volt. Hitler először megvédte a vezetőt, később pedig ez is egy ok lett a kivégzése mellett. Hitler például egyik beszédében azt taglalta, hogy Röhm és az SA nem tagja a pártnak, és romba tiporja az erkölcsi normákat.